Impresszióim

Felnézni is félek, olyan magasan van a drótkötél, melyen fiatal suttyóknak tűnő elszánt fiúk ugrándoznak…igen, ugrándoznak szó szerint…Már ezt sem hiszem el a saját szememnek, de mikor ketten a drótkötélen állva egy harmadikat egyensúlyoznak egy vasrúdon, aki egy széken üldögél, hangosan kérem, hagyják már abba, mert nézni sem bírom…S mikor a szám végén könnyed mosollyal… Tovább »

Az életnek igenis vannak nagy kérdései. Amellett, hogy „spiri” vagyok, szeretem Bödöcsöt, mellesleg nem gondolom, hogy ez a kettő nem fér meg egymás mellett. S Ő igenis megfogalmazott a nagy kérdésekből párat, ha megengedik, a kedvencem idézem, mert ez már lehet, hogy sokak fejében megfordult, csak tán nem tudták így megfogalmazni. Szóval: „A tejesdobozra mért… Tovább »

„Nekem ne adjon párkapcsolati tanácsot az, aki nem él párkapcsolatban!”- mondod dühösen, miközben épp olyan emberekkel példálózom, akik nem a kor divatját követő szinglik táborába tartoznak. Jelenleg épp nem élnek párjukkal, de hisznek abban, hogy van nekik, és hogy mindaz, ami most történik, csupán az út az egymásra találáshoz. S ezek a nők tele vannak… Tovább »

Ez a mondat dobol agyamban, miközben nézem az eget. Gyermekkoromban is szerettem bámulni, főként a fák és a helyi sportpályán lévő kis bódé tetejéről. Katolikus neveltetésem lehetett az oka, hogy úgy képzeltem, azokon az óriás habos felhőkön ül a Jóisten, onnan tekint le ránk…Persze, azt hiszem, ez általános vélekedés gyermekkorban, csakhogy nálam nem kopott ki,… Tovább »

Én igenis nőies vagyok! Hiszen főzök,mosok, takarítok, ellátom a gyereket, gyantáztatom a lábam, festem a szemem, hajam, körmöm, és …szóval, nnna!… jó..igaz, rövid a hajam…és a vállam is túl széles…mellem csípőm alig, és hát nem tűnök se elsőre se sokadszorra kicsinek és törékenynek…Nem felelek meg az újságok nőideáljainak, s erre még rá is tesz egy… Tovább »

Kiáltanám a semmibe, én akartam! Annyira nagyon akartam…és Az visszaröhög rám; mert ő tudja, van, amit hiába akarsz, ha nem úgy kell lennie, úgysem kapod meg, hiába akarod… emiatt vergődöm most…mert elmém folyamatosan kapacitál újra meg újra, hallom a hangokat a fejemben: „csak akarni kell”…míg egy másik hang valahol a szívem mélyén csendesen suttogja, hiába… Tovább »

Rájöttem valamire!!!!- dobol agyamban Karinthy novelláskötetének címe, és siettetném a buszt, hogy egy-egy döccenő ki ne billentsen ihletett állapotomból, s eszembe jut,így érezheti magát egy nagy felfedező, aki oly sok próbálkozás után végre megtalálja a megoldást…Olyan izgatottság vesz rajtam erőt, hogy a laptopot kezembe véve rögtön elkezdek zongorázni a billentyűzeten, annak dacára, hogy még nem… Tovább »

Engem vonz az okkultizmus…Fiatalabb koromban mindig figyeltem a levegőt és az volt a fixa ideám, hogy ha egy függöny fellebbenne, akkor belátnánk az igazi valóságba…s néha tán sikerült is…ám eme tapasztalásaimat igyekeztem nem közhírré tenni, így is elég bolondnak tűntem környezetemben…Mára már tudom, van, akinek megadatik, hogy képességeit ezen a földön is megélve kommunikáljon olyan… Tovább »

Kezdem az elején….ami számomra nagy kihívás, de valahol el kell kezdeni, aztán persze jön majd a csapongás, olykor összefüggéstelennek látszó történetek, de végül is nem regényírásra készülök, és valószínűleg a magánéletem nem annyira izgalmas, hogy a kihagyott részek hiányérzetet keltsenek az olvasóban… Még középiskolásként Karinthy Előszó című versével indultam egy megmérettetésen, és most az lényegtelen,… Tovább »

Én vagyok…Én…én olyan vagyok…Ha bemutatkoznék valakinek őszintén, így kezdeném: XY vagyok, X idős, elvált, egy gyönyörű kislány édesanyja – hálás ezért a Mindenségnek – egy csodásan bonyolult kapcsolat túl és megélője, immáron több, mint másfél éve… Lusta vagyok, olykor a racionalitás híján…gyakorlatiatlan…Kitartásom véges – bár van, amiben végtelen – , nem hiszek a női egyenjogúságban,… Tovább »