Impresszióim

Fura űrt érzek magamban. Igazából elégedettnek kellene lennem. Látszik a fény az alagút végén, tennivalóm sokasodik, ráadásul abból a fajtából, melyet eddig toltam magamtól, úgyhogy közelről és jól látszik a “tanulófeladata” a helyzetnek.Önállósodni. Felelősséget vállalni minden téren. Egyedül. S ahogy sikerül egy etap, mint a Márióban, megkapom a segítségeket, amit összegyűjtöttem, s jöhet a következő… Tovább »

Kényelmesen elhelyezkedem a vetítőben. Figyelem a nézőteret. Pont középen ül. Feszülten várja, hogy lekapcsolják a lámpákat, s elkezdődjön. Kíváncsi vagyok, mennyire vonódik majd be. Nem húzom tovább, megkezdem a vetítést. S míg megy a film, figyelem, ahogy nézem, ahogy benne vagyok…. A középső sorban kapok helyet, pont középen. Tökéletesen látom a mozivászon minden szegletét, fejem… Tovább »

Mint aki végig gyalogolta El Caminot. Mindenkinek más az útja. Nekem Te voltál. S most, hogy a végére értem, most érzem csak igazán, mennyire elfáradtam bele. Tartalékaim – ha voltak – kimerültek, sőt saját energiaháztartásom is feltöltést igényel, s én hálás vagyok, amiért ezt végre megtehetem. Eszembe jut néha, szomorúnak kéne lennem. Ehelyett azonban leginkább… Tovább »

Figyelem, mivé lettél. Talán én láttam Beléd túl sokat, mikor elhittem, szeretnél lelki síkon is élve előrébb és befelé jutni? Hogy képes vagy az anyagban megélni a szellemit, nem csupán az ego vezérlése által akarsz létezni. Figyellek, nem a szememmel, inkább az érzékeimmel, ahogy “felszabadultan” pakolsz újra, hányadszor immár?! Az egyetlen dolog, amit fájlalsz, hogy… Tovább »

Nem akartam látni, hogy nem kellek. Néha tán egy kicsit. Volt, hogy jó voltam valamire. De igazából – az első fellángolást kivéve, mikor minden sejtedből sütött a tiszta tudása annak, nekünk dolgunk van egymással – soha nem akartál ‘eléggé’. Igaz vol hited. Dolgunk volt egymással, s már csak múlt időben beszélhetek minderről, és könnyek között… Tovább »

“Ülök a szobában búsan, egyedül, és a fájó múltra gondolok”…ismerős az érzés?! Mikor csak folynak a könnyek, már nem kell tudni, pontosan miért, már csak annyit, búcsúzol. Már vannak homályos képek a jövőről, melyről álmodozol. Már megcsillan benned a remény, jobb lesz! De ahhoz előbb el kell menned innen. A múltból.Olvastam róla, hogy elrabolt emberek… Tovább »

Lépni. Mivel cselekvésre szólító főnévi igenévvel van dolgunk, az emberben rögtön beindul valami, hogy tenni kell, menni kell! S előttem a Tom és Jerry sorozat képei elevenednek meg, mikor szereplői futásnak eredtek. Emlékeztek, hogy pörgött a lábuk, mielőtt valóban mozgásba lendültek volna?!Hát valahogy így éreztem én is. Mintha mókuskeréken futottam volna ugyanakkor. Előbbre nem jutottam…. Tovább »

Nagyon fontos mondanivalóm van. És keresem a tuti megfogalmazást. Ez se jó, ez se jó…ez érthetetlen, ezt túlgondolkodtam…nem tudom jól megfogalmazni… javítgatok, feladom, majd holnap, mondván, holnap majd menni fog JÓL, eszembe jut, pont erről akarok írni. Hogy nem mindig megy jól. És talán nem baj az. Ahogy az sem, hogy bár tudjuk, éssel nem… Tovább »

Valami megelégedettséget érzek, miközben kiszuszogom a maradék lángot a számból. Még lobban egyet, és kialszik, nyugovóra térhetek én is. Nagyon lassan ébrednek bennem felismerések, melyek indokolttá teszik a jelent. A jelen lét elviselhetetlenségét. Eddig magamra kényszerített feszességem múlóban, s kezdem újra élvezni személyiségem. Igen, sárkány mivoltom is, melyet igyekeztem éveken át – hiába – bezárni…. Tovább »

„Nem szerethet mindenki”…zaklatott elmém kontrollálatlanul köpködi fel mélyéről az eldugott félelmeket, fájdalmakat…..  nem szeret-nem szeret-nem szeret, nem vagyok elég jó, nem leszek elég jó senkinek, nem szeret-nem szeretett… Látom, a bennem élő kislány riadt tekintetét, ahogy kezei-lábai remegni kezdenek, közel áll az összeomláshoz, hideg veríték ül rajta, agyában ezer kérdésnek is egy a vége?!..MIT NEM… Tovább »