Impresszióim

Máglyára vele, Isten nevében!

„Akinek füle van, hallja meg” – visszhangzik fejemben, s pillanat alatt villan be, hogy István király Vazul fülébe forró ólmot öntetett… Keresem az összefüggést, a gondolatok gyökerét, még szaporább szívverésem az iménti heves vitától, s miután túllendültem a „nem vitatkozom, nincs kivel” állásponton, s lehiggadtam annyira, hogy már nem a másik ember „agyatlansága” érdekel, komolyan… Tovább »

Dolgozom, eladom magam…tényleg ez az anyagi biztonság?!

Újabb papír. Aláírom, nyilatkozom. Megengedem, hogy használják. Mit írok alá?! Nem is tudom. Vagy épp nem akarom tudni. Minek?! Olyankor csak fellobban bennem a kérdés, mi van, ha nem teszem? Ha nem engedem meg, nem adom ki „magam”?!…hiszen nem kötelező…választás igazán mégsincs, hiszen egészen normálisan keresek. Most végre nem lehajtott fejjel járok a boltban, mégis… Tovább »

“Sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem…”

Megbocsájtani…mikor ezt a szót kiejtjük a szánkon, arra gondolunk, megbocsájtunk valaki másnak, aki bántott minket. Keressük a sérelmeket, s sokszor nem is kell messzire mennünk..az autós, aki nem engedett át a zebrán, a boltban valaki beállt elénk, valaki csúnyán nézett a gyermekünkre, a szomszéd beállt a garázs elé…megbántottak a szüleink, a testvéreink, az elmúlt szerelmeink… Tovább »

Duguláselhárítás házilag

Kutyahideg van…fagyott a föld, fagyos a levegő, és az emberi szívek…Akármerre nézek “fázós”emberek, akik reménykedtek egy új és csodálatos évkezdetben, s valahogy mégsem azt kapták, mint amire vártak…mi tagadás, így vagyok ezzel én is, és keresem, kutatom az okokat, hogy hol rontottam el?!De mi van akkor, ha pont az van, aminek elérkezett az ideje, s… Tovább »

Ideje felkapcsolni a villanyt

Szeretek írni. Hol nagy lendülettel nekiállok, hol elapad a szavam, nem erőltetem, mert amit írnék, azzal tán én magam sem kívánok szembesülni….ám mindig van egy pillanat, amikor túlcsordul bennem a kényszer, s nem állok ellen. A pihenő időszakban a gyermektársaságnak hála sok mesében volt részem,és ezek a mesék több tanulságot hordoznak, mint gondolnánk, bár nem… Tovább »

“Az élet szép, az élet minden, s mondhatják, hogy semmid nincsen, de a legnagyobb kincs örökké Tiéd”

„Ülök a szobában, búsan, egyedül, és a fájó múltra gondolok” A „nehéz” nap után, mikor is azt hitte,m, sikerül végre értő fülekre találnom, s most másképp lesz, most megkönnyebbülhetek, villámcsapásként ért a hír, hogy az eredmény ugyanaz, mint eddig, s bizony e fent említett képet láttam hirtelen magam előtt. Végigfutott rajtam az elmúlt időszak sok… Tovább »

Miért olyan nehéz meghallani a másikat?!

„A beszéd folytonossága jó csendet teremt….”. Beszélünk, sokat, folyamatosan. Vannak csendesebb típusok, és vannak azok, akiknek be nem áll a szája. Ez sokszor idegesítő annak, aki inkább a csendet választaná, ám van, aki akkor is hallgat, amikor beszélni „kellene”. Mikor mondani „kellene” valamit, ahhoz, hogy aztán a csend ne nyomasztó legyen, ne elhallgatás, ami olykor… Tovább »

Mosolyogj, és a holnap jobb lesz a mánál

A pályaudvaron ülve nézegetek. Ez annak is köszönhető, hogy telefonom akkumulátora lemerült, így nem révedhetek el a virtuális világban, kénytelen vagyok a valódival foglalkozni, és időm, mint a tenger. A váróban szinte mindenféle korosztály megfigyelhető, annak ellenére, hogy délelőtt és hétköznap van, ám az idősebb korosztály van többségben. Velem szemben koros hölgy ül, bőre ráncos,… Tovább »

Arc-másképp

Átlag 20 percenként járok pisilni. Nincs magas lázam, ám hőm emelkedése elég ahhoz, hogy henyéljek az ágyban nyakig betakarózva, ujjaim szorgalmasan püfölik a billentyűt, miközben körülöttem káosz, és belém hasít, annyira viszont nem vagyok rosszul, hogy ne lenne erőm összetakarítani…Mennék és maradnék is, harcot vívok magammal. A kötelességérzet csatája ez bennem, amit sokszor tévesen lelkiismerettel… Tovább »

Vallomás

Szeretem a napfényt…nyáron, ahogy felperzseli a növényeket, persze mindezt csak a hűvös házból, vagy fa árnyékából élvezve… Szeretem az őszi álmosító délutánokat, az ökörnyálon megcsillanó fényt, s a színek tompaságát… Szeretem az eső kopogását hallgatni, s olykor csupán bambán bámulom a cseppek által keltett örvényeket a tócsákban… Szeretem az avar zörgő hangját, a fák leveleinek… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!