Impresszióim

Megbocsájtani…mikor ezt a szót kiejtjük a szánkon, arra gondolunk, megbocsájtunk valaki másnak, aki bántott minket. Keressük a sérelmeket, s sokszor nem is kell messzire mennünk..az autós, aki nem engedett át a zebrán, a boltban valaki beállt elénk, valaki csúnyán nézett a gyermekünkre, a szomszéd beállt a garázs elé…megbántottak a szüleink, a testvéreink, az elmúlt szerelmeink… Tovább »

Kutyahideg van…fagyott a föld, fagyos a levegő, és az emberi szívek…Akármerre nézek “fázós”emberek, akik reménykedtek egy új és csodálatos évkezdetben, s valahogy mégsem azt kapták, mint amire vártak…mi tagadás, így vagyok ezzel én is, és keresem, kutatom az okokat, hogy hol rontottam el?!De mi van akkor, ha pont az van, aminek elérkezett az ideje, s… Tovább »

Szeretek írni. Hol nagy lendülettel nekiállok, hol elapad a szavam, nem erőltetem, mert amit írnék, azzal tán én magam sem kívánok szembesülni….ám mindig van egy pillanat, amikor túlcsordul bennem a kényszer, s nem állok ellen. A pihenő időszakban a gyermektársaságnak hála sok mesében volt részem,és ezek a mesék több tanulságot hordoznak, mint gondolnánk, bár nem… Tovább »

„Ülök a szobában, búsan, egyedül, és a fájó múltra gondolok” A „nehéz” nap után, mikor is azt hitte,m, sikerül végre értő fülekre találnom, s most másképp lesz, most megkönnyebbülhetek, villámcsapásként ért a hír, hogy az eredmény ugyanaz, mint eddig, s bizony e fent említett képet láttam hirtelen magam előtt. Végigfutott rajtam az elmúlt időszak sok… Tovább »

„A beszéd folytonossága jó csendet teremt….”. Beszélünk, sokat, folyamatosan. Vannak csendesebb típusok, és vannak azok, akiknek be nem áll a szája. Ez sokszor idegesítő annak, aki inkább a csendet választaná, ám van, aki akkor is hallgat, amikor beszélni „kellene”. Mikor mondani „kellene” valamit, ahhoz, hogy aztán a csend ne nyomasztó legyen, ne elhallgatás, ami olykor… Tovább »

A pályaudvaron ülve nézegetek. Ez annak is köszönhető, hogy telefonom akkumulátora lemerült, így nem révedhetek el a virtuális világban, kénytelen vagyok a valódival foglalkozni, és időm, mint a tenger. A váróban szinte mindenféle korosztály megfigyelhető, annak ellenére, hogy délelőtt és hétköznap van, ám az idősebb korosztály van többségben. Velem szemben koros hölgy ül, bőre ráncos,… Tovább »

Átlag 20 percenként járok pisilni. Nincs magas lázam, ám hőm emelkedése elég ahhoz, hogy henyéljek az ágyban nyakig betakarózva, ujjaim szorgalmasan püfölik a billentyűt, miközben körülöttem káosz, és belém hasít, annyira viszont nem vagyok rosszul, hogy ne lenne erőm összetakarítani…Mennék és maradnék is, harcot vívok magammal. A kötelességérzet csatája ez bennem, amit sokszor tévesen lelkiismerettel… Tovább »

Szeretem a napfényt…nyáron, ahogy felperzseli a növényeket, persze mindezt csak a hűvös házból, vagy fa árnyékából élvezve… Szeretem az őszi álmosító délutánokat, az ökörnyálon megcsillanó fényt, s a színek tompaságát… Szeretem az eső kopogását hallgatni, s olykor csupán bambán bámulom a cseppek által keltett örvényeket a tócsákban… Szeretem az avar zörgő hangját, a fák leveleinek… Tovább »

Amikor az együttlétet már hiába akarod, S rájöttél, hogy itt a földön nincsen már több napod, Akkor a tenger hűvöse elringatja tagod. Külön-külön. Eszed súg szívednek, lebuktok, S a tüdő ad levegőt nektek. Szájon át adja pulzusát, felvonja mindkét vitorlát, S füleid érrel feszítve, láncolva hallgatják a szirének dalát. Orrod köldöködbe bújva fázik, s visszavágyik…. Tovább »

 „Engem nem érdekel, leszarom”…hallgatom, ahogy valaki már egy jó fél órája ecseteli hangosan, indulattal mindazt, amit Ő épp leszar…s én nem akarom fokozni a helyzetet azzal, hogy megkérdezzem, ha annyira leszarja, akkor miért is beszél erről ennyi ideje?! Sőt…akkor miért foglalkoztatja?!…s ugyan eljutok odáig, hogy képes vagyok mindezt magamban tartani, mégis elgondolkodtat…Eszembe jut a fb-on… Tovább »