Impresszióim

Párkapcsolati kötődés mikéntjei – olvasom, s persze, mivel ez épp, vagy épp mindig aktuális, elolvasom.No meg mert nem igaz, hogy nem azért lesz valaki pszichológus, mert érdekli önmaga dilije…engem legalábbis érdekel. Még ha nem is leszek pszichológus.  Enyhe rossz érzéssel veszem tudomásul, én a szorongó, ambivalens kötődési stílust képviselem, míg párom elkerülő. Rögtön elővesz a… Tovább »

Áldozat voltam. Volt, hogy bántottak. Szóval és tettel vagy épp annak hiányával. Küzdöttem. Ellene. Az élet ellen. A másik ellen.  Aztán áldozataim lettek. Voltam tehát bántalmazott bántalmazó, s ezen végtelen körforgás magába szívott, örvénye egyre mélyebbre vitt, minél jobban küzdöttem.  Szenvedtem. Mint a kivert kutya. Érv, ellenérv. Ésszel, erővel, indokkal éltem. Bűntudat, szégyen, kétségbeesés, megéletlen… Tovább »

„Mindig azzal a gyerekkel foglalkozunk, amelyiknek szüksége van rá. Amelyikkel „baj” van”….rémlik fel bennem az oly sokat hallott mondat. Hiába töprengek, nem találok a felvetésben hibát. Mindenben így van ez. A munkahelyen azzal a történéssel foglalkozunk többet, ami felhívja magára a figyelmet…azzal, hogy ki kell javítani. Az autót, ha elromlik, akkor javíttatjuk. A házban akkor… Tovább »

Bevallom, mindig szerettem volna írni. Benne volt a kezemben az elszántság, a szívemben az ihlet, s nagyon unalmas perceimben papírra is vetettem rímeket, könnyen ment, hisz éjt nappallá téve olvastam verseket, s belém ivódott ritmusuk, mégsem mondhatnám, hogy őstehetség vagyok, lírámmal jobb, ha mást nem szórakoztatok. Csak magamat. Egyébként is elmémben leginkább „megváltó” gondolatok sokasága… Tovább »

Szürke, szottyos szomorú – és sajnos nincs több sz-betűsöm, pedig igazán szép alliteráció kerekedhetett volna belőle – őszi reggel van. Ám a természet ezen nem szomorkodik. Ő csak éli. S ahogy figyelem az esőcseppeket az autó hátulján, s asszociálok könnycseppjeim hullására, melyeket elsírtam az éjjel, kutyáink éppoly éhesen csillogó szemmel néznek rám, mint nyári napsütéses… Tovább »

Lusta őszi nap van. A falusi focipálya szépen rendezett fáit fújja a szél, a fa talpazatú színpad melegíti a fenekem, s a távolban rikító színekben pompázó mozgó pontok sejtetik, hogy bizony tart még a focimeccs. Mivel jobbára csupán az egyik félpályán zajlik a mérkőzés, mely távolabb van tőlem, hangjuk ide már nem hallatszik el, így… Tovább »

Hát itt vagy te kedves, elfojtott, letüdőzött, átlépett félelem és reszketés…nem Las Vegasban, itt bennem…bódítószerek nélkül tisztán érezlek, ahogy összeszorítod gyomrom, melybe begyűrtem a szendvicset, mondván, enni kell, s most szorítod belőle kifelé…érezlek, ahogy folysz ereimben, mintha lávával töltöttek volna fel, s tenyerem izzad, ujjaim ragadnak a billentyűkhöz tőle…enyhe remegést idézel bennem, s minél jobban… Tovább »

Csupán két napot késtem vele, s bár az eredményt tudtam, így is azért izgultam kicsit, hogy vajon tényleg megnyeri-e az Audi Eto a bajnokok ligáját?!…Az egyik hetesnél Görbicz odaáll, és bedobja! S miközben kezeit magasra emeli, kézfejét ökölbe szorítja, s elszánt és büszke arccal tekint a közönségre, eszembe ötlik mondata egy már a döntő megnyerése… Tovább »

„Akinek füle van, hallja meg” – visszhangzik fejemben, s pillanat alatt villan be, hogy István király Vazul fülébe forró ólmot öntetett… Keresem az összefüggést, a gondolatok gyökerét, még szaporább szívverésem az iménti heves vitától, s miután túllendültem a „nem vitatkozom, nincs kivel” állásponton, s lehiggadtam annyira, hogy már nem a másik ember „agyatlansága” érdekel, komolyan… Tovább »

Újabb papír. Aláírom, nyilatkozom. Megengedem, hogy használják. Mit írok alá?! Nem is tudom. Vagy épp nem akarom tudni. Minek?! Olyankor csak fellobban bennem a kérdés, mi van, ha nem teszem? Ha nem engedem meg, nem adom ki „magam”?!…hiszen nem kötelező…választás igazán mégsincs, hiszen egészen normálisan keresek. Most végre nem lehajtott fejjel járok a boltban, mégis… Tovább »