Csupán két napot késtem vele, s bár az eredményt tudtam, így is azért izgultam kicsit, hogy vajon tényleg megnyeri-e az Audi Eto a bajnokok ligáját?!…Az egyik hetesnél Görbicz odaáll, és bedobja! S miközben kezeit magasra emeli, kézfejét ökölbe szorítja, s elszánt és büszke arccal tekint a közönségre, eszembe ötlik mondata egy már a döntő megnyerése utáni nyilatkozatból, miszerint hálás Ottónak ( a férjének) amiért elhozta kisfiúkat a mérkőzésre, s bizony ekkor tudatosul bennem, hogy Görbicz nem csupán egy ikon, az eto örökös tagja, Magyarország legnépszerűbb játékosa, hanem Ő egy anya is, immáron…nem tudom, tán két éve?…
Gondolkodtál már azon, milyen örökség lehet a siker?!…Milyen lehet úgy felnőni, hogy azt a képet látod magad előtt, mikor anyád több ezer ember előtt egy sorsdöntő mérkőzésen bedobja a labdát, s a tömeg őrjöng, Őt élteti, s látod, ahogy anyád ÉL. Anyád a kézilabdázó, aki most talán „csak” sportoló. Most épp nem anya, nem is feleség,még csak nem is nő, hanem valaki, aki álmait megvalósítani készül teljes erőbedobással. Újra. Mert soha nem elég. Mert hiába a 2 évvel ezelőtti győzelem, ez a mostani is kell. Ez hajtja, viszi előre meccsről meccsre, sérülésről sérülésre évek óta…és Ő még mindig élvezi a sikert és a belefektetett munkát…Mert hogy munka, az van benne, ez vitathatatlan.
Elképzelem, milyen lehet az, mikor nem csak szavak vannak, hanem tettek is, melyek megmutatják, elérheted, amit akarsz. Lehetsz az, ami szeretnél lenni, ha van elég kitartásod, s erre íme, én az anyád vagyok a példa. Lásd a befektetett munkát. A kudarcokat. A nehézségeket, a mindennapos edzés fáradalmait, a közösség belső harcait az egyéni mellett, mikor épp csak rossz napom van, és nincs kedvem, mégis mennem kell, teljesítenem kell, de megéri! Milyen lehet, amikor nem csak elhisszük, de saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy létezik a befektetett munka eredménye, hogy lehet megélni a hobbynkból, hogy nem a tökéletes bizonyítvány vagy a mindenkinek megfelelés visz előbbre, hanem a kitartás, a küzdeni tudás és a bátorság. Hogy a félelmet át kell és át lehet lépni, hogy minden meccs egy új kihívás és igenis rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle, mert az előző eredménye nem befolyásolja a következőét. Hogy van tiszta lap.
Én is anya vagyok. És ahogy elnézem ezt a nőt, tagadhatatlanul megcsap az irigység szele…Nem azé az irigységé, mely Tőle venné el jogos „jussát”, s van ebben tán némi szégyenkezés is önmagammal szemben. Én (még) nem tudtam élni tehetségemmel – mert hiszem, mindenki valamilyen tehetséggel születik, így én sem vagyok kivétel -, gyűröm a hétköznapokat, melyek egy részét elfogadom, kibírom, de nem élvezem, hiszen nem én vagyok, csupán a szükség, mely mindennapi kenyerem megkeresésére „kényszerít”, s ezt a példát adom át gyermekemnek is. Azt mutatom Neki, hogyan kell tűrni, elfogadni a rendszert, melyben nem hiszek, melynek kereteit szűknek érzem én magam is, mégsem tudok kilépni belőle, s magyarázom ezt azzal, ami azt hiszem sok ember sajátja: „mert valamiből meg kell élni”….S közben körülöttem járnak azok az emberek, akiknek sikerült átlépni saját félelmeiket, akik elég bátrak voltak tehetségük irányába menni, holott biztosan sok kudarc és kemény munka van mögöttük is. S hiheted azt, hogy ’mert ők szerencsések’, de én nem hiszem, hogy ez csupán szerencse kérdése. Talán a lehetőség mindannyiunkhoz bekopogtat, a kérdés az, hogy merünk-e, tudunk-e élni vele?! Át merjük-e lépni saját korlátainkat, és elindulni egy olyan irányba, mely nem ígér biztosat?! Tudunk-e hinni magunkban, és képesek vagyunk-e minden nap tenni az álmunkért?! Oda merünk-e állni a hétméteres vonalához akkor is, ha már kihagytunk előtte többet is?! El merjük-e vállalni a sorsdöntő pillanatban a lövést, mely a sikerhez vezethet?! Vagy épp a bukáshoz?!…de nincs idő mérlegelni, dönteni kell…s ha nem sikerült, újra megpróbálni…
Örökséggel jövünk. Nem csak saját,de őseink tapasztalatai is belénk vannak kódolva. Mégis, van lehetőségünk dönteni. S talán nem lesz mindegyikünk győzelme ennyire látványos, mégis a saját életét tekintve lehet akkora sikere, mint egy BL döntő megnyerése. A lehetőség a miénk, a vele való munka is, és az eredményt is mi élvezhetjük.
Szép volt ETO!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: